Rocko blogja

egy kis hapci
reggel, szétfagyva belibbenek az iskolába. legnagyobb megrökönyödésemre mûködik a fûtés. majd a hangosbemondón közlik, h ez csak próbafûtés... napersze további csalódások is értek. némelyik nagyobb, némelyik meg kisebb. például az, amikor tesiórára átöltözve közlik az emberrel, h nincs tanár (s teljesen felesleges volt a herce-hurca).

ma újfent láttam ezt a tüneményt. elsõ felvonásban épp csimpaszkodott valami godzilla méretû lénybe. ez némileg lelombozott, azonban sikerült talánom némi humorforrást. következõ felvonás: dohányzó. és megint beleszív egy cigibe. nem jó (ne dohányozzatok ;). ellenben legalább láthatom. édes. el tudnám fogadni magam melett. sõt kifejezetten illene ide. vagy ha nem is õ, de legalább valaki. igen, valaki elkélne mellém. elvégre társas lények vagyunk, nem? vahh, ezt kifejteni fájna most. nem is menne.

„s az elfúló vészkiáltás, vízben gurgulázó hörgéssé
alakul át. alámerül, s az új nap reményében visszahúzódik egy világba, ahol nem
bánthatják. egyet remél: a következõ nap meghozza a rózsaszín felhõt, mely az
egekbe emeli”